"De azt gondolom, hogy éppen ezért, mert ilyen nagyon agyonkupált módon ülünk itt valamennyien hasonló helyzetben, a mi József Attila képünk nagyon kevéssé izgalmas. Sokkal érdekesebb azoknak a József Attila képe, akikbe nem járatták ennyit József Attilát. Megcsináltam, Vasy Géza elolvasta, és azt mondta, hogy: ’Hm. Azt hiszem, hogy valahol itt kezdődhetne az irodalomszociológia, nem ott, amit maga is biztos ismer, hogy milyen arányban olvasnak emberek, meg milyen könyveket. Ez, hogy hogyan, miért, milyen hatásokkal, mi csapódik le, hogyan kezelik, hogyan élik meg. Ez sokkal izgalmasabb.’ Ez lett az első igazi publikációm a szakmában."
Diósi Pál
Diósi Pál érdemei leginkább a pedagógia területén jelentkeznek, azonban munkássága ennél sokkal tágabb területet ölel fel. A társadalom számos aspektusát vizsgálta, legyen szó fuvarozásról, taxizásról vagy a nyugdíjasok helyzetéről szóló esélylatolgatóról. Magyar nyelvből diplomázott az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A hetvenes évek végén szerezte bölcsészdoktori oklevelét, egy évtizeddel később pedig kandidátusi oklevelét a „Fiatalok csoportképződési esélyei a formálisan szervezett ifjúsági klubokban” című értekezéséért. Hosszú évtizedek óta folytat oktatási tevékenységet, többnyire az ELTE Bölcsészettudományi Karán, mint terepkutatások vezetője és oktatója. A rendszerváltás után saját tanácsadó és szociológiai kutatóintézetet alapított, amit a mai napig vezet.
(Írta: Páldi András egyetemi hallgató)
Az interjú olvasásához, kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.tk.mta.hu/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.