Lengyel Gabriella

„Gyulaj volt egy ilyen visszatérő helyem, ahova nagyon szerettem visszamenni. Az egész máshol van, Tolna megyében. Még egy ilyen visszatérő helyem volt Tiszavasvári. Úgyhogy az egy nagyon furcsa dolog, amikor az ember megismerkedik egy hellyel, és akkor a történetét is amennyire lehet, megismeri. Majd lépésről-lépésre bomlik ki az egész, és egyre több személyes kapcsolatom is van. Tehát emberek, meg helyek, meg utcák, meg kocsmák, meg tájak. Amikor visszamegyek, azok ott vannak. Nekem folyik az életem, és azok meg ott vannak, és megtalálom. Miskolc is ilyen varázsos hely lett.”

Lengyel Gabriella

1948-ban született Budapesten. Édesapja rádió-műszerész volt, az államosításig egy kis rádiószaküzletet vezetett a Déri Miksa utcában. Általános iskolásként egy ideig a Rádió Gyermekkórusában énekelt, kamaszkorától pedig statisztált a Nemzeti Színházban. 1966-ban érettségizett, 1967-ben felvették a Színművészeti Főiskolára. Két év után átiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem szakára. Lengyel Gabriella a hetvenes évek elején barátai révén került a Kemény István szociológus köré csoportosuló fiatal kutatók társaságába. 1971-ben részt vett a romák között végzett első szociológiai kutatásokban, Zala és Veszprém megye cigánytelepeit járta végig. Kemény biztatására szociológiai tanulmányokba kezdett, az 1972-ben indított első nappali évfolyam hallgatója lett. Egyetemi évei alatt folyamatosan résztvevője volt különböző szociológiai kutatásoknak. 1978-ban diplomázott történelem szakon. Miután egy apróbb politikai ügy (falfirka) miatt egy időre felfüggesztették az egyetemen, szociológiai tanulmányait csak levelezőn tudta befejezni 1981-ben. A hetvenes évek végétől nógrádi cigánytelepeken végzett felméréseket, de egyéb adódó kutatásokban is részt vett. A Kádár-korszakban mindvégig szabadúszó maradt; eleinte a függetlenség iránti vágyból, később azonban különböző ellenzéki tevékenysége miatt már nem is tudott elhelyezkedni, útlevelét is bevonták. 1979-ben a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egyik alapítója; a szervezet évekig a lakásukon tartotta rendszeres havi üléseit. A szociológiai kutatások mellett számos ellenzéki megnyilvánulás aktív résztvevője. 1984-ben, első gyermeke születésekor rövid időre visszavonul az „alternatív” közélettől, de a rendszerváltás előtti években már újra tevékenyen szervezkedett. Alapítója volt a Ceausescu-féle Romániából érkező menekültek felkarolására létrehozott Menedék Bizottságnak: a szervezet újra az ő lakásán működött. Megalakulásától tagja volt a rendszerváltás előtt létrejött első független érdekvédelmi szervezetnek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ). A rendszerváltást követő első parlament időszak alatt volt SZETA alapító társai, Solt Ottilia és Havas Gábor képviselők mellett dolgozott. 1993-ben egyike a Solt Ottilia által vezetett oktatóknak, akik a Wesley János Főiskolán létrehozták a szociális munkás szakot. 1999-től újra szabadúszó szociológus lett, a terepmunka módszerek tanára, aki máig elkötelezetten járja és kutatja az ország eldugott részeinek szegénysorait.

(Készítette: Molnár János - Huszadik Század Emlékezete - Digitális Archívum (www.hsze.hu/da/)

 

Publikációs jegyzék

Szakmai önéletrajz

 

Az interjú olvasásához kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.osaarchivum.org/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.

Tovább a szakmatörténeti gyűjteményhez