Magyar Bálint

"Dunapatajra, hazajárok, bizonyos értelemben azóta lemegyek, magától értetődően mászkálok abban a közegben. Ez volt az egyik meghatározó élményem, ami az interjúk oldaláról jött. A másik pedig az, hogy amikor elkezdtem a dokumentumokat kutatni, akkor azoknak a nyelve és a nyelv használat az hihetetlenül árulkodó és jellemző volt a korra. Akkor megérlelődött bennem, hogy nem akarok sem pozitivista kulákság történetet írni, nem akarok sem falutörténetet írni, mert azoknak az adott megírás korából származó probléma felvetése és nyelve, az gyakorlatilag "halandóvá teszi” a történetet. Keressen az ember valami olyan műfajt, amelyik kevéssé van kitéve az idő múlásának. És akkor döntöttem a dokumentum szociográfia mellett, ami eredeti dokumentumok és interjúknak a kronologikus rendbeszedését jelenti. Szakítás azzal a dokumentum gyűjtemény műfajjal, amelynek a lényege az, hogy gyakorlatilag válogatás és szinte szelektálás nélkül komplett dokumentumokat, a megszólítástól a dátumig, közölnek”

Magyar Bálint

Szociológus, parlamenti képviselő, oktatáspolitikus, művelődési és közoktatási miniszter, szerkesztő, az SZDSZ alapítója, majd egyik vezetője. A budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnáziumban érettségizett, majd 1977-ben szerzett tanár és szociológus diplomát az ELTE Bölcsésztudományi Karán. Nagyapja Magyar Elek lapszerkesztő, ükapja Szemere Bertalan miniszterelnök, apja Magyar Bálint film és színháztörténész, illetve színházigazgató. Anyja Siklós Olga dramaturg. Pályáját meghatározza az értékszociológiai vizsgálódás, illetve a rendszerváltás, így az elméleti tudás és annak gyakorlati megvalósulásának lehetőségeinek megteremtése szerepel kiemelkedő helyen életútjában. 1977 és 1981 között a Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének munkatársa, szakterülete kelet-európai társadalmi, politikai változások elemzése. Az itt töltött idő alatt került kapcsolatba a demokratikus ellenzék csoportjaival, amelynek számos megmozdulásán vett részt 1979-től. 1980-ban megszerezte doktori címét, mindeközben Hankiss Elemér értékszociológiai műhelyében tudományos munkatársként dolgozott. Szerkesztői és szervezői munkájának gyümölcse a rendszerváltás ideológiai előkészítéséért felelős, illegalitásban megjelenő Beszélő, ahol 1981 és 85 között tevékenykedett, majd az 1982-től a rendszerváltásig a Medvetánc című folyóirat egyik szerkesztője. Mindeközben filmdokumentációs és filmszociográfiai munkát is végzett, előbb a Szövetkezeti Kutató Intézet és a Magyar Filmgyártó Vállalat közös programjában vett részt, majd 1987-ben megjelent A Dunánál I-II. című műve, amelyet Schiffer Pállal közösen alkotott.

Szociológusi, értékkutatói pályája mellett jelentős politikai pályafutása is. 1988-ban egyik alapítója a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd beválasztják az Országos Tanácsba. Később, ugyanebben az évben megalapítja az SZDSZ-t, amelynek egyik vezetője és ügyvivője lesz, tehát részt vett a demokratikus ellenzék párttá szervezésében. A rendszerváltás egyik meghatározó szereplője, a Rendszerváltás Programjának egyik kidolgozója, és az Ellenzéki Kerekasztal egyik szabad demokrata képviselője. Az első demokratikus választások során bekerül a Parlamentbe, ahol több bizottságban is dolgozott, és az SZDSZ frakció vezetőségi tagja volt. 1990 és 2010 között országgyűlési képviselő. A Horn kormányban 1996 és 1998 között művelődési és közoktatási miniszter, majd 2002 és 2006 között oktatási miniszter. 

(Forrás: http://www.parlament.hu/kepviselo/elet/m247.htm)

Publikációs jegyzék

Szakmatörténeti életrajz

Az interjú olvasásához kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.osaarchivum.org/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.

Tovább a szakmatörténeti gyűjteményhez