Szilágyi Erzsébet

„… szeretek jelen lenni, csoporthoz tartozni, teamben kutatni, dolgozni, de szembeszállni, bizonyos dolgokhoz mereven ragaszkodni nem… empatikus ráhangoló vagyok, aki nem kiélez, hanem inkább elsimít… Nagy elégedettséget váltott ki belőlem, amikor a felsőoktatásban feladatot kaptam, mert a művészetszociológia mindig beépíthetővé vált, máig bizonyos elemei a napjaim részeként jelen vannak. A hallgatókat segítve még a nem kitaposott utak, új tematikák kibontakozását is átélhettem… A művészetszociológiát egy nagy épületnek tartom, melynek voltak/vannak tervezői, elméleti modelleket megfogalmazó szakemberei, a házépítésben folyó munkáknak a szervezői. Mindenkire szükség van, hogy az épület elkészülhessen. Én szervezőként, téglarakóként járultam hozzá az építéshez.”

Szilágyi Erzsébet

Szilágyi Erzsébet művészetszociológus az ELTE BTK-n szerezte magyar és cseh nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, illetve Radnai Béla tanítványaként pszichológus diplomáját. Az 1960-as években aktív résztvevője volt a budapesti nyilvános és fél-nyilvános művészeti programoknak, melyek komoly szerepet játszottak abban, hogy a filmművészet felé forduljon. 1963-ban, a diploma megszerzése után a Filmtudományi Intézetben előbb gyakornokként majd filmarchivátorként dolgozott, ahol többek mellett Bíró Yvette, Nemes Károly és Magyar Bálint által kidolgozott filmelméleti, filmtörténeti képzési programokon is részt vett. Ezekkel párhuzamosan a Filmművészeti Főiskolán Herskó János óráit hallgatta. Kisdoktori dolgozatát „Chaplin emberábrázolása. (Film-pszichológiai elemzés)” címmel védte meg. 1975-1991 között a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban (és jogutódjában, a Magyar Közvéleménykutató Intézetben) előbb könyvtáros, majd a különböző átszervezésekkel létrejövő kutató osztályokon tudományos kutató lett, ahol szociológiai kutatásokat végzett. Tagja volt a Józsa Péter szervezte filmszemiotikai kutatócsoportnak. S. Nagy Katalinnal közösen alapította meg a Magyar Szociológiai Társaság Művészetszociológiai Szekcióját, melynek titkára volt. A kandidátusi disszertációjának témája az ismétlődés, és a sorozat, mint szerkesztési elv, és műfaj lett, melyet „Szerialitás/ismétlés a tömegkommunikációs eszközökben és a közönség” címmel védett meg. 1975-től a kutatómunka mellett különböző egyetemeken oktat, 1991 után pedig a tanítás lett a főtevékenysége, mellette kutat.

Szakmai önéletrajz
Publikációs jegyzék

Az interjú olvasásához kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.osaarchivum.org/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.

 

Tovább a szakmatörténeti gyűjteményhez