Az
esemény során a Tanszék mesterszakos hallgatói egy-egy életútinterjúból készült
oktatási programelemet mutattak be prezentáció, és kiscsoportos beszélgetés
formájában a Leöwey Klára Gimnázium-, a Babits Mihály Gimnázium- és a Koch
Valéria Iskolaközpont tanulóinak.
A
RESCAPE projekt megvalósítása során a 20. Század Hangja Archívum és
Kutatóműhely két interjús gyűjteményt dolgoz fel: RETURN (audio interjúk a
munkaszolgálatból visszatérőkkel) és ESCAPE (videó interjúk emigráns
magyarokkal). A feldolgozás magában foglalja a digitalizálást, katalogizálást,
az interjúk szövegének átírását, gondozását, háttéranyagok gyűjtését.
A
gyűjtemények feldolgozásában egyetemi kurzus keretében diákok – többek között a
pécsi Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék hallgatói is részt vettek. A
feldolgozott gyűjteményekből középiskolai oktatócsomag készül, amely a
partnerek és a diákok részvételével középiskolákban kerül majd bemutatásra.
A
RESCAPE (REturn [visszatérés]és eSCAPE [menekülés]) projekt a
kényszermigráció 1936-1956 közötti időszakával foglalkozik: a
munkaszolgálattal, a holokauszttal, a háború végének időszakával és a
kommunista rezsim alatti száműzetésekkel. A projekt célja, hogy a holokauszt és
a kommunizmus történetét ne a politikai történetírás, hanem a személyes
emlékezéseken és tanúságtételeken keresztül juttassa el a jelen generációihoz.
A szemtanúk és áldozatok visszaemlékezéseinek oktatási anyagként való
felhasználása hozzájárul a múlt megértéséhez és az interpretációk
kialakításához.
A
projekt eredményeit a szervezők a partner szervezetekkel készített tanári
tréningek-, konferenciák és középiskolákban szervezett „road-show”-k formájában
tervezik bemutatni. Ez utóbbira került sor 2011. május 10-én a pécsi Leöwey
Klára Gimnáziumban.
A
bemutatóra a tanszék hallgatói egy féléves – életútinterjúkat elemző – kurzus
keretében készültek fel, amelynek vezetői: Baumann Tímea, Kovács Éva és Vörös
István voltak. Bár a módszertani elemzés és az előkészületek oktatói
koordinálással folytak, az oktatási programelemek kidolgozása a hallgatók
ügyességén, kreativitásán múlt. A bemutatón egymástól teljesen különböző
megközelítésmóddal találkozhattunk: film a hazatérésről, és a hazatérés utáni
életről (Szántó Renáta és Szabó Balázs), képregény a matthauseni koncentrációs
táborból való hazatérésről (Bozár Csaba és Tóth Henrik), archív képek elemzése
(Mercz Melinda és Forrai Mariann), egy házaspár visszatérését feldolgozó
rádiójáték (Czibóka Dávid, Tóth Ádám, Andok Tamás), hazatérés Facebook-nyelven
(Pálfi Tímea és Krancz Noémi), rádióanyag-elemzés (Déska Krisztina és Mucsi
Gabriella) és életút-elemzés - teszt segítségével (Surányi Gabriella).
A program után az oktatókkal a kurzus folyamatáról,
előzményeiről és megvalósulásáról beszélgettünk.
Hogyan épült fel ez a kurzus?
V.I.: A kurzus célja az életútinterjúk elemzése, feldolgozása
volt szociográfiai módszerekkel. Az első találkozáskor a hallgatók a holokauszt
társadalomtörténeti hátterével valamint az elemzési módszerrel ismerkedhettek
meg. Ezután került sor a konkrét munkára. Az összeállt oktatási ötleteket a
hallgatók a háromtagú oktatói zsűri előtt mutatták be.
Milyenek voltak a benyomásaid a kurzus során?
B.T.: Abszolút pozitív tapasztalataim voltak. A kurzus során a
hallgatók feladata nagyon sokrétű volt: egy kb. 90 oldalas narratív interjút
elemeztek mondatról-mondatra, szekvenciákat jelöltek ki, amelyekhez
hipotéziseket társítottak, majd az egészből egy oktatási célú bemutatót
készítettek. Ritka, hogy egy szeminárium keretében ennyi mindenre kerüljön sor.
A diákok zöme, ha nem is határidőre, de leadta az anyagot. Bár ez kötelező óra,
a végeredmény nagy teljesítmény.
Hogyan értékeled a kurzust és a projektet?
B.T.: Mivel egy konkrét projekttel, konkrét céllal és
feladatokkal dolgoztak a hallgatók, remélem, hogy a módszert is jobban
megtanulták. Egy elméleti órán, ahol ezeket a módszertani alapelveket
ismertetjük nem biztos, hogy ugyanezt az eredményt érjük el.
Honnan jött az oktatócsomag ötlete?
K.É.: Egy alkalommal megmutattam a gyermekemnek az egyik interjú
hanganyagát. Figyeltem az arcát. Azt vettem észre, hogy sokkal jobban lehet
kommunikálni hangzó interjúval, mint a képivel. Teljesen más képzelőerőt mozgat
meg. Míg a felvételek, filmek kész képi anyagot adnak át, a hanganyag a saját
fantáziánkra bízza az események rekonstruálását.
Hogyan értékeled a mai napot, és a projektnek ezt a fajta
megvalósulását?
K.É. Különlegesnek, mert ilyen még nem volt. A hallgatóink is
jól szerepeltek. Kreatívak voltak, és rutinszerűen alkalmazták a különböző
technikai lehetőségeket. Örülök, hogy egy szeminárium keretében ennyi mindent
ki lehetett próbálni. A módszertani órán sok mindent el lehet mondani, de itt
valóban a hallgatók kezében volt egy sors, egy ember élete…
Néhány visszajelzés:
„A részletben (amit a kiscsoportban hallgattunk) megható
volt, hogy ezek az emberek képesek pozitív élményeket kiemelni a holokausztból,
hogy túléljék ezt a borzalmas időszakot.” (középiskolai tanuló)
„Jó példa és pozitív élmény volt számunkra, hogy nemcsak
könyvből, hanem a személyes történeteken keresztül is megismerhető a
történelem.” (egy
történelemtanár, Leöwey Klára Gimnázium)
„Ami nagyon pozitív volt, hogy olyan csatornákon keresztül próbálta
meg elérni a tanulókat, amit sokkal könnyebben megértenek. Olyan csatornákkal,
amit használnak. Ezt más témákkal is meg lehetne csinálni…” (egy történelemtanár, Leöwey
Klára Gimnázium)
Varga Ildikó, tanszéki demonstrátor
PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék